Mikes Kelemen törökországi leveleinek elemzése nem merülhet ki a stílusjegyek vagy a történeti háttér ismertetésében. A mű igazi értéke az, ahogyan egy ember a perifériára szorulva – távol a hazától, a nyelvétől, a kultúrájától – képes volt megteremteni egy belső, mentális Magyarországot a papiroson. A levelek nem a rodostói házakról vagy a török szélről szólnak igazából. Arról szólnak, hogyan maradhat az ember ember, amikor már semmije sincs, csak egy toll, egy darab papír, és a „szegény bujdosó feje”.

and his fellow exiles in Rodostó. Letter 112 (April 8, 1735) is particularly famous for its solemn, sorrowful description of Rákóczi's death, drawing parallels between the Prince and Jesus. Ethnography and Anecdotes

A levelekben Mikes Kelemen kitér a Konstantinápolyban élő külföldi diplomaták és kereskedők életére, a helyi szokásokra és hagyományokra, valamint a birodalom politikai helyzetére. Emellett megemlékezik a korabeli európai politikáról, a háborúkról és a békekötésekről.

Ha Mikes Kelemet párhuzamba állítjuk kortársaival (például Lady Mary Wortley Montaguval, aki szintén Törökországban élt és leveleket írt), több különbség rajzolódik ki:

A törökök ábrázolásában nincs egyszerű ellenségkép. Mikes többnyire pragmatikusan, sőt megértően ír róluk. Kiemeli vendégszeretetüket, másrészt kritizálja a bürokrácia lassúságát és az igazságszolgáltatás önkényességét. Nem alakít ki „barbár” képet, ugyanakkor nem is asszimilálódik. A vallási különbségeket (muzulmán szokások) inkább kíváncsi, antropológiai szemlélettel, mintsem elutasítóan mutatja be. Ebben Mikes megelőzi korát: az iszlám világról alkotott képe árnyalt, mentes a korabeli európai előítéletek nagy részétől.

: The letters provide an eyewitness account of the life of Prince Francis II Rákóczi